A Bösendorfer különleges helyet foglal el a világ zongorakészítői között. Egyetlen más gyártó sem büszkélkedhet olyan pozícióval az európai kultúrában, mint amilyet a Bösendorfer tölt be. Bécs több mint 500 évig volt Európa középpontja. Ezzel magyarázható a város fantasztikus építészete, melyben a gótika, a romantika, a barokk és a rokokó éppúgy megjelenik, mint a legutóbbi időkben újra nagy népszerűségre szert tevő art deco stílus. A világ minden részéről érkeznek ide látogatók, hogy személyesen is megtapasztalhassák Bécs csodálatos történelmét és szépségét.

Szinte minden híres muzsikus és zeneszerző élt vagy dolgozott Bécsben. Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Brahms, Bruckner, Lehár, Johann Strauss, Schoenberg, Gustav Mahler, Anton Webern, Alban Berg… ők mindannyian éltek és munkálkodtak Bécsben, és formálták a város zenei kultúráját. Kizárólag ebben a kulturális közegben, csak Bécsben volt lehetséges, hogy ez a különleges hangszer – a Bösendorfer – páratlanul zenei és gazdag hangzásvilágával megszülessen.

A Bösendorfer Zongoragyár a világ legrégebbi folyamatosan működő zongoraműhelye. Történelme 1828-ig nyúlik vissza. Erre az időre Bécs már megkérdőjelezhetetlenül a zene fővárosává és a zongorazene székhelyévé vált.

Ignaz Bösendorfer, egy bútorasztalos fia, 19 éves korától Joseph Brodmann, Ausztria egyik legjobb nevű zongorakészítője mellett dolgozott tanoncként. Ignaz 1828-ban megalapította saját műhelyét. Az új társaság rövid időn belül a legkiválóbb minőséget képviselő hangszereiről lett híres szerte a világon.

Az 1839-es és az 1845-ös bécsi ipari vásáron a Bösendorfer zongorák a legmagasabb díjat nyerték el és óriási elismerést arattak. Ezen túlmenően Ignaz Bösendorfer sikereihez hozzájárult az osztrák császári családhoz fűződő kitűnő kapcsolata: kinevezték Ausztria Császárának zongorakészítőjévé.

Ignaz Bösendorfer kapcsolata az ifjú zongoravirtuózzal, Liszt Ferenccel is figyelemre méltó. Liszt híres volt arról, hogy hihetetlenül erőteljes játékával egyetlen előadás alkalmával több zongorát is tönkre tett. Amikor azonban a Bösendorfer hangversenyzongorák épségben élték túl az előadásait, a szenzációs hír bejárta a zenei világot és felkeltette számos új művész és potenciális vásárló érdeklődését.

Ignaz Bösendofer vállalkozása virágzott és növekedett. Halálának évére, 1859-re nagyarányú export tevékenységet alakított ki. Fia, Ludwig átvette és kivételes tehetséggel folytatta az üzlet működtetését. Barátja és támogatója lett Liszt Ferencnek és Anton Rubensteinnek, és Bécs nagy tiszteletnek örvendő polgárává vált. Ludwig közreműködött a bécsi Bösendorfer Hangversenyterem 1872-es megnyitásában, ami a Lichtenstein Hercegének Lovasiskolája helyén állt. Számos híres művész játszott itt egészen 1913-ig, amikor az épületnek át kellet adnia helyét egy új építési projekt számára.

Mivel Ludwignak nem volt utódja, cégét barátjának, Carl Hutterstrasse-nek adta el. A Hutterstrasse család alakította a Bösendorfer sorsát a két világháború alatt és tovább, egészen 1966-ig. Ekkor egy minőségi hivatali és szállodai bútorokat gyártó amerikai vállalatcsoport, a Kimball International megvásárolta a Bösendorfert. Az adásvételi szerződésben kikötötték, hogy a Bösendorfer zongorákat továbbra is a hagyományos módon, kézzel kell készíteni. 1973-ban a zongora készítés helyszínét Bécs központjából egy új műhelybe, Bécsújhelyre helyezték át, ahol azóta is kézzel építik a hangszereket.

A gyár ma a BAWAG-P.S.K Csoport tulajdonában van. A vállalatot Dr. Karl Renner, az Első Köztársaság szövetségi kancellárja és a Második Köztársaság szövetségi elnöke alapította 1922-ben. A BAWAG egy modern, szolgáltatás-orientált, egylépcsős pénzügyi csoporttá vált, és ma Ausztria egyik vezető kereskedelmi bankja. Kulturális szponzori programjában szerepel egy együttműködés az Arnold Schönberg Központtal, ami a BAWAG közreműködésével alakult. A Bösendorfernek 1828-as megalapítása óta mindössze négy tulajdonosa volt. Ez a tény önmagában is rendkívüli a mai gyorsan változó üzleti életben, amire a Bösendorfer különösen büszke.

Nemrégiben a Yamaha vette át a cég működtetését, rendkívül szigorú szerződésben vállalva, hogy a gyártás továbbra is osztrák szakemberek irányítása alatt folytatódik, változatlan technológiával. 2010-től a gyártás minden fázisa Bécsújhelyen történik, de a bécsi kötődés megőrzése érdekében a belvárosi szalon továbbra is működik. A Yamaha világszerte páratlan kapcsolati tőkéje, értékesítési tapasztalata és tőkeereje, valamint a Bösendorfer szaktudása a garancia arra, hogy ez a csodálatos hangszer még sokáig örvendezteti meg a művészeket és a zeneszerető közönséget.

Többek között ennek is köszönhető, hogy képesek voltak fenntartani zongoráik kiváló minőségét és hűek maradhattak hagyományos örökségükhöz. Más készítőktől eltérően, akik több radikális változtatáson estek át és az új tulajdonosok elképzeléseihez igazodva többször is váltottak filozófiát és gyártási eljárást, a Bösendorfer önállóan működik, osztrák vezetők irányítása alatt.

1828 óta a Bösendorfer mindösszesen 46.000 zongorát gyártott. Ma a gyár több mint 500 zongorát és 100 pianínót készít évente, körülbelül 220 alkalmazottal.

A kézi készítés hagyománya központi helyet foglal el a Bösendorfer filozófiájában. Ez a világszerte híres Bösendorfer műhely védjegye. A kézi készítés során lehetőség van arra, hogy kivételesen nagy figyelmet szenteljenek a részleteknek és a minőség lehető legátfogóbb ellenőrzésének.

A Bösendorfer hangszerkészítő mesterei egy hosszú, rendkívül szigorú gyakorlati képzési programon esnek át. Legalább 12 év szükséges ahhoz, hogy egy szakember a gyakornoki beosztásból előrejuthasson a szakmunkás, a mester, végül a csoportvezetői pozícióba. Ezt az oktatási folyamatot kíséri egy átfogó elméleti képzés és a zongorakészítés összes fázisát érintő gyári tapasztalatszerzés.

A Bösendorfert úgy ismerik, mint a világ „Leglassúbb Zongorakészítő”-jét. Egyetlen zongora előállítása nagyjából 62 hetet vesz igénybe. Ha a faanyagok előkészítésére fordított időt is számítjuk, akkor egy zongora elkészítésének ideje akár 7 év is lehet!